Szomszédos országok és vidékek

Kearen

Kearen („Füstvidék”) egy pogányok által lakott ország Templomosföldtől nyugatra; amely büszkén őrzi az Attudvan Birodalom kifinomult és kíméletlen kultúráját. Ezt a Lurzuriánál lényegesen kisebb, de gazdag vidéket közel száz éve uralja a titokzatos „Füstkirálynő”, akit az Örök Császár leányának neveznek. (De mesélnek olyat, hogy a királynő valójában vámpír, meg olyat is, hogy a valódi hatalmat már régóta más vezetők bitorolják.)

Kearen életében központi szerepe van a sárkány-papok rendjének, akik az égi hatalom szolgálata helyett az emberi elme felsőbbrendűségét hirdetik és kíméletlen kíváncsisággal fürkészik a lélek titkait.

Az égi hatalom használata ezen a pogány vidéken sem ismeretlen, de hordozóit „halál-papoknak” nevezik, fekete ruházat viselésére kötelezik és a társadalom peremére taszítják. Temetésekhez vagy kísértetek kiűzésére itt is halál-papot hívnak; azonban ha nem muszálj, akkor senki nem akar érintkezni a halál-hideg égi hatalommal.

csak néhány (jellemzően más országokból ideérkező) prédikátor hirdeti az egek üzenetét Kearen népe között. (Ezeket gyakran gorombán fogadják – sokan félnek attól, hogy az Ezer Láng Szövetségéhez hasonló zűrzavart akarnak ébreszteni.)

Kearen lakossága jórészt a Sárkányvíz folyó mellett és a tengerparton összpontosul, az ország nyugati része egy ritkábban lakott, unalmas kis falvakkal borított terület. Ezen túl Kearen alá tartozik Urre-hartea, az „arany sziget”, ahol senyvedő rabok bányásszák az értékes érceket; továbbá Hiri-hartea fejletlen telepes-közössége és Pagadia izolált kikötő-erődje (ami a Senki Földjén élő pogányok felé bizotsított kereskedelmet, de az utóbbi évtizedekben hanyatlásnak indult).

Kearen városa (ahonnét az ország neve származik) a Sárkányvíz torkolatát őrzi és 50.000 lakosnak ad otthont; a második legnagyobb város, Mujnoak (15.000 lakos) pedig egy kellemes folyóparti dombháton áll és a hivatalnok-papokat képző Keleti Iskolának köszönheti gazdagságát.

Az Ezer Láng Szövetsége

Az Ezer Láng Szövetsége egykor az Attudvan Birodalom különleges hadserege volt, amely égi hatalmat használt a vámpírok kifüstölésére. A vámpírok legyőzése után a Szövetség fellázadt, elpusztította az Örök Császárt és jónéhány tartományban kiirtotta a birodalmi hivatalokat működtető pogány sárkány-papokat is. A győzelem után a harcos-papok megpróbálták létrehozni az égi harmónia evilági másolatát, ami csak félig-meddig sikerült nekik…

Az Ezer Láng Szövetsége a jelenkorban egy teokratikus anarchia, ahol minden falut és vidéket a helyi közösségekből kiemelkedő papok és bölcselők irányítanak az örök békesség nevében. Ebben a szokatlan társadalomban minden ember egyenlő jogokkal születik; azonban a közösség által elvárt „önkéntes” adományok előteremtése ugyanúgy kihívást jelenthet, mint más vidékeken a földesúrnak fizetett adó.

A „megtisztult nép” legnagyobb félelme az, hogy egy evilági zsarnok újra a császársághoz hasonló elnyomó rendszert hoz létre, így vehemensen fellépnek minden központosító törekvéssel szemben, még akkor is, ha azokat az egek nevében kezdeményezik. Az egyetlen kivétel az, amikor külső ellenségek támadnak a vidékre: ilyenkor önfeláldozó, de fegyelmezetlen szent harcosok hordái gyűlnek össze, hogy tűzzel-vassal védelmezzék a békességet.

Az Attudvan Birodalomnak több olyan területe is volt, ahol a császár pusztulása után az Ezer Láng Szövetsége vette át az uralmat; ezek közül a legnagyobb kiterjedésű Lurzuriától délnyugatra található és nagyjából feleakkora, mint Lurzuria országa. Templomosföld délnyugati határánál, Királyi Kapu környékén fokozatos az átmenet a lurzur egyházi birtokok és a Szövetség független közösségei között; annyira, hogy egyes tanítók még a Zigori Zsinatot is a Szövetség keleti nyúlványának tekintik.

A Vörös Városok

Lurzuria földjétől délre egy hat jelentősebb és tucatnyi kisebb városállam által uralt terület terül el, amelyet a Termendros erőd-városa által uralt hágón lehet megközelíteni. Ez a vidék már az Örök Császár előtt is gazdag volt (akkor még működtek a bányáik), aztán pedig önként behódolt és így viszonylag független maradt az Attudvan Birodalom részeként is.

A jelenkorban jórészt a kiváló kézművesek és a dörzsölt kereskedők biztosítják a városok gazdagságát, de a vidék kellemes, napsütésben és csapadékban egyaránt bővelkedő időjárása is irigylésre méltó. A városok közmondásosan fondorlatosak – úgy mesélik, hogy még a vámpírokat is átverték, amikor azok összeesküvéseket szőttek az Örök Császár ellen…

Svitmár királysága

Gyenge központi hatalommal rendelkező, kapzsi kereskedők befolyása alatt álló királyság, ami éppen csak szomszédos a Farkas-dombok keleti felével. (Ezen a határon állandóak a fosztogató portyák.)

Svitmár lakossága rokonságban áll Lurzuria népével (nyelvük hasonlóan hangzik, de már alig értik egymást), a kultúrát viszont Bölcs Gotzon tanításai helyett a Vörös Városok mindent átszövő kereskedelmi hálózata befolyásolta. A Birodalom idejében ez a vidék egy adófizető vazallus-királyság volt; azóta büszke és független.

Efridál, a „szabad hercegség”

Ez a vidék sokáig Svitmár északnyugati tartománya volt, de Szőrös Hordolf (lurzuriai király) önfeláldozó támogatásának köszönhetően kivívta a szabadságát. (Ha Hordolf túlélte volna a csatát, akkor valószínűleg uralhatta volna ezt a vidéket is – Isenbord király követeit viszont elzavarta a „szabad hercegség”.)

Nemesi családjai szoros (gyakran házasságokkal megerősített) kapcsolatokat ápolnak Lurzuria és Svitmár szomszédos vidékeivel is; kereskedői pedig fontos közvetítő szerepet töltenek be Lurzuria (azon belül Ekjall hercegség és Frodriksholm városa) és a délkeletre eső távoli vidékek között.

A Puszta

Hatalmas kiterjedésű füves-sivatagos síkság, amihez képest még Sólyomföld területe is elhanyagolhatóan kicsi. Az itt élő nomádok lovasseregei rendszeresen betörnek a szomszédos vidékekre – Sólyomföld törzsei is ilyen módon érkeztek néhány emberöltővel ezelőtt.

Az Északi Fejedelemségek

Barátságtalan, hideg, erdőkkel borított és szörnyek által fenyegetett vidékek, ahol a Fehér Úrnő kora óta az egek nevében uralkodnak a harcias és büszke fejedelmek. Régebbi korokban az innen kirajzó fejszés harcosok rettegésben tartották Lurzuria északi földjeit, jelenleg azonban legfeljebb egymás között civakodnak.

Szabados-láp, a Senki Földje és az Átkozott Part

Veszedelmes, átokverte vidékek, ahol a vademberek kóborló törzsei a folyami és tengeri szellemek befolyása alatt állnak és állandó zűrzavarban „sodródnak az árral”. Az ide tévedő kalandorok és szökevények általában rút halálra számíthatnak, de még a pogány sámánok összegyűjtött tapasztalata sem biztosít teljes biztonságot.