7. Közösségi manőverezés

A udvariaskodásnak, szövegelésnek és intrikának központi szerepe van Andevellir világában, de a vadászokat olyankor szokták felbérelni, amikor már tettekre van szükség.

Emiatt a vadászok elsődlegesen a küzdelemben öregbíthetik hírnevüket és csak másodlagos kihívásokat kezelhet az, ha ügyesen bánnak a hiú uraságokkal, felhergelt parasztokkal és más bajkeverőket.

A szép szavak aranyat érnek; a fenevadak legyőzéséhez azonban acél kell.

A társasági élethez nem kell szaktudás és sok esetben biztos siker várható: az alapvető pletykák összegyűjtéséhez csak türelem kell, a fenyegetőzés általában könnyű (de ellenségeket termel), egy tömör hazugságot pedig nem művészet kinyögni (de később sok fejfájást okozhat).

Nehezebb feladatoknál a kalandmester úgy jellemzi a helyzetet, hogy bejelenti a siker várható esélyét („ezek erős érvek, remélheted, hogy a bíró ⅔ eséllyel elfogadja őket”, „ez esélytelennek tűnik”).

A valódi esély a kalandozók által nem ismert tényezők miatt eltérhet ettől a becsléstől (például: bírót lefizették, nem is törődik az érvekkel).

Fontos általános szabály, hogy egy próbálkozáshoz egy sorsolás tartozik, még akkor is, ha többen, több alkalommal és/vagy több hallgatónak adják elő ugyanazt a dolgot.

Ez alól egy fontos kivétel van: a rendszer úgy kezeli a tapasztalatból és/vagy tehetségből származó előnyt, hogy akinek helyzethez illő képessége van, az +1 sorsolást kap (jellemzően változatlan esélyekkel).

Ha a helyzet különösen sok rutint igényel, akkor a kalandmester dönthet úgy, hogy ennél nagyobb eltérés van a képzett és a képzelten alakok között.

Ez az előny saját húzásoknál automatikusan érvényesül (két sorsolásból a kedvezőbb számít), de ezen túl a képzett alak beleszólhat mások próbálkozásaiba is, hogy új sorsolást kiharcolva „mentse a helyzetet” egy szövetséges kudarca után vagy kötekedéssel és aknamunkával lerontsa egy ellenfél sikerét. (Egyvalaki egy ügyben egyszer tud beavatkozni.)

Egy manőverben csak az tud beavatkozni, aki észleli, így a sikeres csalást nem tudják lerontani az áldozatok.

A rendszer négy képességgel írja le a közösségi előnyöket:

A tekintély képesség másodperceken belül érvényesül és dörgedelmes felszólításokkal, lesújtó tekintettel vagy acélos kiállással segíti a riadt, dühös vagy egyszerűen csak ostoba alakok fegyelmezését és fenyegetését.

Az ékesszólás képesség a néhány mondattól egy óráig terjedő nyílt érvelésben és intrikázásban jelent előnyt, ahol a gyakorlott szónok lekötheti és irányíthatja a hallgatóság figyelmét, befolyásolhatja az érzelmeket és találó beszólásokkal „megnyerheti” a szócsatákat.

A szóbeszéd képesség az órákig-napokig tartó puhatolódzást segíti, amivel felmérhetőek az erőviszonyok és indítékok, megkereshetőek a bennfentes alakok és elterjeszthetőek a hihetőnek tűnő pletykák.

A csalás képesség hivatásos szélhámoshoz illő tudást biztosít: egy ilyen alak folyékonyan hazudik, jól tud érzelmeket leplezni vagy színlelni, továbbá ért a feltűnés kerüléséhez és a kinézet elváltoztatásához is.

Egy átverés két külön kihívást jelent (hihető-e? + mennyire hatásos?), amelyek közül az elsőben a csalás képesség segít, a másodikban pedig a műfajhoz illő képesség (gyors blöfföknél tekintély, hazug érvelésnél ékesszólás, rágalmak terjesztésénél szóbeszéd).

Gyakori, hogy a két kihívás közül az egyikben biztos siker várható, ilyenkor az ahhoz tartozó képesség nem számít.